Madamme Auvray jósdája messze földön híres – mondhatnánk. No nem a jóslás minősége vagy a hely kimagasló fekvése miatt, sokkal inkább a trükkök teszik különlegessé, mely minden borzongani vágyó számára örök élményt nyújt.
Camille állítása szerint házi szellemet tart, aki „Emerald” névre hallgat. Azt, hogy Emerald pontosan ember, macska, vagy milyen lény nehéz lenne megmondani, mivel általában vagy a hintaszék mozog, vagy a dolgok repülnek le a polcról, esetleg szimplán az üres székek vágódnak a földhöz hatalmas csattanással. Minden jóslásnál ott van, így minden alkalommal szemtanúja lehet a vendég annak, ahogy Camille a „levegővel” veszekszik, hadakozik.
Most sem volt ez másként. A maréknyi fiatal: Freya, Erma, és Anne és egy fiú ellátogattak a nőhöz, elvitték neki a képet is. A sors fura fintora, szerelmi jóslatért mentek, mégsem azt kaptak. A fehércsipkés leányálom helyett ködös hörgés és bajusz alatti mormogás lett az osztályrészük. A Camille jövendölése így szólt: „Egy pásztor nélküli nyájat látok... egyedül egy kiskutya terelgeti őket halk vakkantásokkal. Ám van köztük egy hamis, egy báránybőrbe bújt farkas, aki ártani akar nyájnak. Közös erővel meg tudják találni, de a kiskutya túl fiatal, a bárányok pedig túl gyengék külön. Össze kell fogniuk.” Jóslata kifejezetten Annenek lett címezve, miután a lány megmutatta neki a kopott múltévszázadi fotót, melyen Etta szerepelt egy ismeretlen férfivel.
Mindeközben Emerald felismerte gyerekkori barátját a fiúban, aki új emlékeket hozott fel belőle, így közelebb juthatott saját ügyének megoldásához. Emerald jelenléte nem volt mese. Ő élt, létezett…valamikor. De hogy Mikor, hogy hol, hogy miért és hogyan szakadt vége az életének nem tudta. Ez volt az egyetlen igazi ok, ami miatt Camille mellett maradt. Hogy megfejtse a nő a halálának az okát, a testének a hollétét, és végre nyugalmat találhasson a lelke.
Kommentar hinzufügen
Kommentare